2014. december 4., csütörtök

Fáradt

Azt hiszem fáradok...
Az elmúlt napokban annyira felgyűltek a feladatok a cég körül, a babauszi körül, hogy nem érek a végére. Az alagút vége még csak részben látszik, de talán megoldódik a gondok egy része.

Gyerekek lelkesen bontogatják az ajándékokat a naptárból. :) Tegnap férjem céges Mikulása volt, holnap meg lesz a másik.
A hét másik fele nem ment olyan szép karácsonyi készülődésben, mint az első. Ma már délután is be kellett mennem. Mátééknál is kezdődik a dolgozat szezon. Maja tornája is más napokon van, Úgyhogy kicsit meg kell szokni.

Miamanó legújabb találmánya, hogy ehető a lába. Ma úgy rácsodálkoztam, hogy meg is kérdeztem M.-t, hogy a többi gyerek is ette-e a lábát. Állította, hogy igen, én egyáltalán nem emlékszem rá.

Már csak 3 hét és itt a karácsony. Még sehogy sem állok. A beadandókkal sem. :( Holnap munka után vizsgára tanulás lesz. Apa szerencsére elviszi a nagyokat, a kicsi meg remélem alszik. A jövő hét a leadandóé. A 3. hét a karácsonyé. :)

Azt hiszem, ma már nem bírom olyan sokáig, mint az elmúlt napokban.
Jó éjt!

2014. december 1., hétfő

Adventi naptár

A mai nap kicsit hajtós volt. Matyi vidéken oktatott, így rám maradt a gyerekek kiosztása, és a munka. Miára mami vigyázott.

Csak este derült ki, hogy elfelejtettem, Majáék ma mentek volna a Term.Tud. Múzeumba, amit elfelejtettem, úgyhogy bepakoltam neki a teljes táskát, és nem küldtem buszjegyet. Kivételesen hálás vagyok a pocsék időért. Így elmaradt...

A munka viszont egész jól ment. Az egyik bp-i nagynevű fejlesztő központtól felhívtak, hogy ma volt náluk az egyik gyerekem. A kolléganő elmondta, hogy milyen jól fejlődik a gyerek, mennyire látszik a fejlesztés hatása, és a szülők  is milyen jól csinálják. Egy darabig beszélgettünk, azért a végén hozzátettem, hogy illik neki, ha már ezt tanulom. :)

A gyerekeknek idén rendhagyó módon nem saját magunk készítette adventi naptárat csináltunk. Eddig minden évben az újrafelhasználható fiókos naptárunk nyert a csokikkal szemben. Ebbe szuper ajándékokat lehetett elrejteni. Anyával, apával töltött hasznos idő, kincs, cukor, ilyesmi. Erre idén nem mertünk vállalkozni, olyan kaotikusak a napjaink. Úgyhogy vettünk egy nagy levegőt, és kaptak a kölykök LEGO naptárat. Mondanom sem kell, mekkora sikere volt. :) Képesek voltak ott ülni mellette 20 percig, hátha apa hazaér és kibonthatják az elsőt. :)
Ehhez csináltunk itthoni karácsonyi vásárt, forró csokival (rízstejeset is persze), és kedvenc német karácsonyi kekszemmel.

Nagyon helyesek voltak, ma reggel is, és este is, mikor haza jöttünk, meggyújtottuk az egyik gyertyát. Édesen nézik, és megbeszélik, hogy milyen szép.

2014. november 30., vasárnap

Gyertyák

Nagy jövés menés volt a hétvégén nálunk. Sógornőmék jöttek a 3 gyerekkel, itt is aludtak, olyan rég játszottak  már a gyerekek egy jót. Ma még befutott Maja újdonsült barátnője, V. Már a suliban is talált magának valakit. :) Hihetetlenül hasonló, mint a miénk. 10 kg vasággyal, ugyanolyan kóckirálylány, és ha dühös, pont ugyanúgy trappol. :)

Igen, mert Maja iskolás lett, és nagyron élvezi. Nem csak úgy elsős módon, hanem nagyüzemben, fáradhatatlanul. Logopédia, szolfézs, RG, heti 2x. Az utóbbi már 1,5 órában, és még a tarka-barka szakkör. Emellett minden házi kész, és imádják egymást a tanítónénivel.

Legkisebb M, már a 7. hónapját kezdi holnap. Mia  család aktuális  kedvence, kisállat helyett is megteszi. Pont úgy is viselkednek vele időnként a nagyok. Hazajönnek, megsimogatják, aztán mennek a dolgukra. Milán a nagy kedvence, ő bohóckodik neki a legtöbbet.

Máté a nagy 3. osztályos, elkezdett gitározni. Nagyon lelkes, és még a gyakorlásért sem kell vele nagyon veszekedni. Nem úgy a tanulásért. ;)

Az idei év kicsit tanulósra sikerült. Apa diplomátment, remélem sikerül. Én pedig, ha nagy leszek, még egy papírral gazdagabban, hivatalosan is autizmus specifikus gyógypedagógus leszek.

Hát, négy gyerekkel vidám az élet, az biztos. :)

A karácsony közeledtével ma mi is meggyújtottuk az első gyertyát a koszorún, elkezdtük a karácsonyi lakásdíszítést. Ugyan nem lett olyan meghitt, mint terveztük, de már kezdem megszokni, hogy minden felülíródik. A vége azért jó lett. Máté gitározott egy karácsonyi dalt, míg meggyújtottam az első gyertyát. Nem tudom, ki volt büszkébb...
Előkerült az almasütő, színes égők, karácsonyi dalok. Szeretem ezt az időszakot, a készülődést, a karácsonyvárást a gyerekekkel. Most már én is megértem rá, kivárok, nem rohanok, és nem kell mindennek tökéletesnek lenni. :)

Boldog várakozást!